Az előzmény
A magyar férfi válogatott Sanghajban, 2011. -ben 4. lett.
A hír
A csapattagok, az emlékplaketten Hungary helyett Honduras beliekké lettek minősítve.
Az eredmény
Tiltakozásunk hatására elnézést kért a nemzetközi szövetség, és (remélhetőleg tényleg) javítják a hibát.
Az ok
A magyar sport, ha nem is ragyogóan virított a nemzetközi égbolton, de mindig ott volt az elismerésre méltó helyen. Amióta - értsd: huszonx éve - a folyamatos politikai csatározások mennek, azóta egyre-másra szégyenítjük, járatjuk le magunkat. Teljesen mindegy, hogy jobb, bal, közép, vagy szélsőséges az aktuális hatalom, mindig mindenkivel harcban áll, ha nyal neki, ha nem. Ha nyal, miért nem erősebben, ha nem, akkor meg miért nem. Anno csak a sportágak között voltak ellentétek, természetesen anyagi téren, hiszen egy kardozót nehezen lehet összehasonlítani egy úszóval, vagy egy céllövővel. Ám most, amikor nem csak simán az van, hogy egymással harcban állnak, fúrják egymást, ki a jobb vagy ki az erősebb (seggnyaló), hanem már az, hogy a hírekből, nyilatkozatokból tudjuk meg, utálják egymást, és legszívesebben megfojtaná egy kanál vízben. Persze, ez mindig így volt, de ne mondja azt senki, hogy Fábián László és Mizsér Attila a kamerák előtt anyázta egymást! Akár együtt, akár külön-külön.
A másik, hogy utálnak minket, magyarokat. Tudomásul kell vennünk, hogy vagy összefogunk, vagy eltipornak bennünket. Ha nem tehetik meg katonákkal, megteszik minden más fronton, beleértve a sportot is. Ez látható akár ezzel a kis 'afférral', akár a Paks EL kiesésével (mű-tizenegyes), akár a vízilabda válogatott 'benyúlt kezével'. Teljesen széthúzunk mind politikailag, mind erkölcsileg, mind morálisan, mind anyagilag. Ha ezeket a dolgokat össze tudnánk egyeztetni saját magunkkal, ha nem is világverőek, de kénytelenek lennének elismerni tudásunkat. És ha még a sportszervezetekbe delegált tagokat sem hívnánk idő előtt vissza (kézilabda), akkor még a bíró sem fújna annyira ellenünk.
ÉBRESZTŐ!!
Mert nagyon rossz vége lesz.
